A Béri Balogh Ádám Táncegyüttes, a viszáki, szőcei rönkhúzók, a Batthyány Lovasbandérium és a körmendi KASZT (Kastélyszínház Társulat) - és persze a közönség - összjátéka kellett ahhoz, hogy sikeres legyen a körmendi rönkhúzás. A Fajkusz Banda muzsikált.
Rönkhúzás a javából.
A farsang időszaka a hagyományos értékrend szerint a házasságkötés időszaka volt. Nagy szégyennek tekintették, ha a kisebb közösségekben az elmúlt farsang idején nem köttetett házasság. A történelmi közelmúltig az a szokás dívott, hogy büntetésként a farsang farkán felvonulást szerveztek, „szégyen rönkre” ültetve a közösségből kiválasztott legidősebb hajadonnak és legénynek maradt fiatalokat. Tréfás ceremónia kíséretében ál-esküvővel egybekötött lakodalmat tartottak. Az esemény lényeges eleme a felvonulás és a színjáték, valamint a közös lakodalmi étkezés és az azt követő mulatozás volt.
A hagyományos figurák közé tartozik a menyasszony és a vőlegény (akik néha szerepet cserélnek, és a férfi öltözik menyasszonynak), a koszorúslányoknak öltözött legények, továbbá az öregember- öregasszony pólyás babával, éhező gyermeke számára pénzt kolduló cigány asszony. A hosszú, olykor 25-30 métert is elérő fenyőrönkhöz a hajadon leányokat sorban hozzákötik, ezt a terhet kell húzniuk, ha már nem mentek férjhez ebben az évben.
Eredeti funkciója, hogy figyelmeztessék azokat a fiatalokat, akik már elérték a megfelelő kort és még nem házasodtak meg, hogy nem tettek eleget életkori kötelességüknek. A menetet követő hintóba ültetik a „püspököt” vagy „papot”, akik az esketés helyszínén összeadják a „fiatalokat” - olvasható a Vas Vármegyei Értéktár honlapján a rönkhúzásról, amely mostanában turisztikai látványosságként és persze a helybeliek szórakoztatására él tovább.
Az eseményt a rendőrséggel közözösen a Körmendi polgárőr Egyesület biztosította.
Forrás: vaol.hu Fotó: Prím Márton
