Kifelé a télből, befelé a tavaszba már neki lehet esni az autónak és alaposan kitakarítani. Persze belül is, de leginkább kívül és alul, hogy a felhordott közutas fagymentesítő anyagok eltűnjenek a kaszniról: hiszen erősen korrozívak!

Ki mit szeret: gépimosó, önkiszolgáló mosó, kézi mosó, vagy otthoni mosás (bár sok helyütt még korai fagymentesíteni a kerti csapot). Bármely mód is a kiválasztott, egy biztos, alapos leöblítéssel és koszfellazítással kell kezdeni. A legjobb a gőzborotva, ha az nincs, akkor az élesebbre állított vízsugár. Az első lazítási kör után akár már felvihetők különféle szennyoldó szerek, például a felnikre, olyanok, amelyeknek kell egy kis idő a hatás kifejtésére. Ezt kivárva lehet újra öblíteni, mert a sok víz jót tesz. Arra azért érdemes figyelni, hogy az ajtókeretekbe, csomagtérfedél keretekbe alulról ne nyomjunk nagynyomású vízsugarat, mert főképp az idősebb autóknál nem biztos, hogy az öregedő tömítések kibírják a szokatlan irányból érkező erős vízsugarat: nem kell beáztatni a kocsit.

Amennyire lehet a kerékjárati dobokat is ki kell veretni, meg juthat figyelem a kocsi aljára is. Vannak gépi mosók, amelyeknél kérhető alsómosás, ezt megoldják vízsugárral. Az alsómosásnak a másodlagos hatása, hogy utána biztosan kiderül, hogy korrodált-e a padlólemez: ha a víz bejut az utastérbe, akkor az. A vízsugárral azokat a jellegzetes helyeket érdemes támadni, ahol összegyűlik a kosz: ugyanis ezek hiába száradnak ki, a szenny megtartja a síkosságmentesítő anyagot is, amely, ha nedvességet kap, akkor ismét aktívvá válik és korrodálhat.

Ezek után a mosás folyamata már klasszikus. Lehet samponozni, de csak jó minőségű kefével, vagy szivaccsal, és akkor, ha már nincs vastag koszréteg az autón, azt levitte előtte a gőzborotvázás. Különben jó eséllyel karcolgathatja az autómosásra vállalkozó a fényezést a szivacs-, vagy kefe alatt futó homokszemekkkel, mint régi háziasszony a lábos alját a súrolóporral. Önkiszolgáló mosóban a kefés mosás során a kefe mosószert is juttat a járműre. Kis műhelytitok, hogy mielőtt az autóhoz érintenénk a mosókefét, a mosóudvar falán érdemes kicsutakolni a keféből az előző autóról származó mocskot. Különben fölöslegesen szedtük le a kosz javát, a másik autó kosza fogja összekaristolni az autók lakkozását. Tehát amint a keféből szép fehér hab kezdett csurdogálni, neki lehetett állni a kasznicsutakolásnak a karcolás veszélye nélkül.

A samponozás után jöhet öblítésként újra a nagynyomású vagy a bővizes lecsapatás. A jó autósampon foltmentes száradást biztosít, önkiszolgáló mosóban van külön öblítőprogram, amelynél a vízbe szintén foltosodásgátló adalékot kevernek. A mosókban a foltmentes száradás segítésére általában ozmózis vizet használnak a pisztolyokban, amely nem hagy vízkőfoltot.

A száradás sokféleképpen lehet segíteni: gépi mosókban lefúvatják a víz javát, kézi mosókban is szokták nagynyomású levegővel kifújni a vízgyűjtőpontokról a vizet: díszlécek alatt, tükörházból. A fizetett kézi mosást kivéve, ahol a szárító áttörlés is szerepel a programban, érdemes leginkább mikroszálas kendővel szárazra törölni az autót – a gépi mosó nem szárítja meg a kocsit teljesen. A mikroszálas kendő előnye, hogy ha maradt a kasznin koszmaradék, homokszem, azt letörölve nem karcolódik a lakkozás.

A szárítás után még felvihetők különféle karosszériavédő anyagok, waxok, viaszok, műanyagápolók, ezt ízlés szerint lehet alkalmazni az autó szépüléséért: és nem utolsósorban a kezelt felületekről később könnyebb lemosni a koszt, nem tapad fel annynira még a rovardög vagy a madárpiszok sem.