Vép a segítés városa is (Vépi Krónika)

kép: Friss.hu

“Azt mindig tudtuk, hogy a vépiek nagy többsége segítőkész. Nem mennek el szó nélkül a problémák mellett, hanem jó szomszédként, barátként vagy ismerősként igyekeznek megoldást találni bármire. Ha a baj mértéke oly hatalmas, hogy az egyénileg nem oldható meg, akkor általában az önkormányzathoz vagy más illetékeshez fordulnak. A nem régi eset azonban azt is bizonyítja, hogy ismeretlen ember is számíthat nálunk segítő kezekre. A bérmálás napján történt, hogy egy „30-as”mezítlábas, szabadidőnadrágban és pólóban járkáló hölgyre lett figyelmes Szalai Lajos, a polgárőrség vezetője. A láthatóan céltalan kószáló ismeretlen előbb azt mondta, hogy ismerőseihez jött. Akikre az utcán rámutatott, nem tudták ki ő. Okmányai nem voltak, sőt inni és ennivalója sem. De, mint közölte, Rumba igyekszik az élettársához. Ekkor már a Dózsa utca közepén járhattak. És lám: az egyik házból előbb innivalót, majd ennivalót, sőt egy új papucsot is kapott a háziasszonytól. Lassan megnyugodott a nő, akiről kiderült, hogy a soproni gyógyintézetet hagyta el önkényesen. A segítők aztán kiderítették az élettárs telefonszámát, aki eljött érte. De ha nincs segítőkészség, nagy bajba is kerülhetett volna a beteg nő, hiszen a nagy melegben mezítlábasan, kiszáradva talán sohasem ért volna Rumba.”

Forrás: Vépi Krónika